A remény csemetéi

EMLÉKEZTETŐ

Tárgy: Civil Összefogás egy szebb, élhetőbb, vizsolyi jövőért!

Hely: Vizsoly Rákóczi Zsigmond Általános Iskola

Idő: 2012. március 5.

Jelen voltak: Vizsolyi Civil Kerekasztal tagjai: Molnár Mézes Gergő vizsolyi méhész, Bihi Miklós polgármester, Koscsó Erika, Juhász Jánosné, Asztalos Péter, Kovács Zsolt Levente, Árvai Zoltán, Hornyák János, Vaskó Péter, Vas János, Pleszkó Tibor, Dr. Szegedi Szabolcs, Kucsma Krisztina, Mikita Tamás, Barna István, Sváb Balázs, dr. Máthé Gizella, Lőrincz Kálmán, Marthi Zsuzsa, Callmeyer László.

A kerekasztal beszélgetést Molnár Mézes Gergely vizsolyi méhész hívta össze. Mintegy 70 meghívót küldött ki, és azok kb. 40%-a fogadta el a meghívást.

Molnár Mézes Gergely köszöntve a résztvevőket felvezette miért kezdeményezte ezt az összejövetelt, idézete szerint: „Egynek minden nehéz, de közösen nem.”

A táblára az alábbi idézet volt felírva: „Ha egy évre tervezel, ültess rizst, ha húsz évre tervezel, ültess fákat, ha a következő generációknak tervezel, akkor tanítsd az embereket!”

Előzetesen levetítette „A jövő kezdete” című film egy részletét, amiből idézet mondatok: „Akar-e valaki messzebb jutni? Mit vár tőled a világ? – kérdezi a tanár. -Semmit, válaszolják az osztály diákjai. De a tanár felteszi a kérdést: -Be vagytok-e zárva a 7. osztályba? Meddig? Nem örökre. Mi van, ha csalódtok a világban? Mit tehetnétek egyenként? Kezdjétek el azt, hogy tesztek valamit, már most! -mondja a tanár. -Találj ki egy ötletet, amivel meg lehet változtatni a világot. A lehetőség csak rajtatok áll. Atrófia! Mi ez? -teszi fel a kérdést a tanár. Vannak, akik megijednek attól, hogy másképp is élhetnének. Hozzászokunk a rosszhoz, és nem merünk változtatni. Figyelni kell az emberekre, mert nem tudják, mi jó nekik. A lehetőség, hogy megjavítsuk, nem teljesül. Mit lehetne kitalálni, hogy mindannyiunknak jó legyen?

Mindig közösségben gondolkodtam, teszi hozzá Molnár Mézes Gergő. Csapatjátékos voltam mindig! Erre van szükség most is! Látom, hogy Vizsolyon is kopár a külterület, belvíz van számos helyen, utak hiányoznak, stb. Azt gondoltam ültetek fát, hogy szebb legyen a környezetünk, de egyedül nehéz. Szövetségeseket kezdtem keresni, kiküldtünk leveleket és kaptunk immár 4000 fát, az ország minden részéről jöttek az adományok. A település minden lakóját szeretném megszólítani, a cigányokat is, hogy jöjjenek velem, mert nélkülük nem megy, nélkülük nem tudunk nagy dolgokat véghezvinni ebben a faluban, csak együtt. Sajnálom, hogy a meghívásom ellenére nem tudtak eljönni a Cigány Önkormányzat képviselői, de majd biztos tudunk velük még erről beszélni.

A fát nemcsak ültetni, gondozni is kell, aki ezt a feladatot szépen ellátja, annak a méhészetünk mézet ajánl fel az év végén. Mondanák egyesek, hogy ha nem tetszik itt, el is költözhetnénk. Nem, én itt szeretnék élni, de egy szebb faluban, egy szebb környezetben, úgy látom, még vannak kiaknázatlan lehetőségeink. Ezért hívtuk össze a civil kerekasztalt, mert közösen könnyebb.

A sikerből kell táplálkoznunk, az a hajtóerő. A kudarcot várva nem lehet építkezni. Olyan célok kellenek, amelyhez mindnyájan kellünk, egyedül nem megy, egy összetartó közösség kell. Arra hívok mindenkit, hogy ehhez tegyük hozzá az időnket, s ha valaki tudja, akkor a pénzét is. Mi a cél? Virágoztassuk fel Vizsolyt és a környezetét.

A lakosság összetétele megváltozott. Kevés a vezető, aki segít a falu reményvesztett lakosságának kivezető utat mutatni. Ennek jobbításán is dolgozunk. Olyan aktív, tettre kész családokat szeretnénk idevonzani, akik segítenek nekünk ezt a célt megvalósítani. Ami a legnagyobb gond, hogy nincs munkahely, tehát miért jönnének ide? Felelősek vagyunk abban, hogy meg tudjanak élni, munkát találjanak, és itt maradjanak. Ha ezért nem teszünk, akkor elmennek.

Látható, viszont, hogy a városokból vidékre mennek az emberek. A lehetőség ugyanis vidéken van. Ha bele gondolunk. Vidéken bármit elő tudunk állítani, amire szükségünk van, képesek vagyunk erre magunk is, nem vagyunk kiszolgáltatottak, ha erre rájövünk. Most kell elültetni a gondolatokat is és a fákat is, hogy 5 év múlva kivirágozzunk. A faültetéssel a média figyelmét is felkeltettük, ami segíthet nekünk abban, hogy ez a célunk valóra váljon. Szükségünk van arra, hogy Vizsoly a figyelem középpontjába kerüljön. Közös erővel bármire képesek lehetünk. Ha rendbe tesszük a falunkat, és ez által javítjuk a vonzerejét, akkor jönni fognak ide a turisták, és itt is maradnak, mert ez egy gyönyörű környék. Vannak erre jó példák, mint pl. a www.13almafa.hu vendégház is Egertől 30 km-re. Ezért fontos, hogy a falut rendbe tegyük, és felvirágoztassuk.

A meglepő az volt, hogy a fásításra sokan jelentkeztek, az emberek ki vannak éhezve a jóra. Először én csak annyi fa ültetésére gondoltam, ahány lakósa van Vizsolynak, 1000-re, de sokkal több felajánlás született.

Az összefogásból jönnek az ötletek és egyre többen jelentkeznek, akik jönnek ültetni. A Szolnoki színháztól jelentkezett: Kiss József rendező és Szabadkai Andrea Magyar Nemzeti Vidék Hálózat mintakertészet ötletét vetette fel. Támogatást tudnának adni erre a programra.

Az MNVH, a Magyar Nemzeti Vidék Hálózat megkeresésünkre nagyon pozitívan reagált. A Vértes Erdő Zrt. szintén tett ajánlatot. Rengetegen megmozdultak a felhívásunkra: Pozitív nap.hu, Fodor Márta HÍR TV és más média is bejelentkezett erre az eseményre. Legutóbbi számlálás óta újabb 4000 facsemete felajánlás érkezett. A MEGOSZ Sopronból jönne és segítene, stb. A cél, hogy minden hónapban benne legyen valahogy Vizsoly a médiában. Ezt tűztem ki célnak.

Bihi Miklós, polgármester, hozzászólásában beszélt a Házat-hazát alapítvány megkeresésről, amit nagyon jó néven vett a testület is, és 3 telket erre a célra fel is ajánlott. Szeretnének ennek a jó kezdeményezésnek segíteni. Az Önkormányzat is tesz erőfeszítéseket. Vizsolyon a faluház, az iskola és orvosi rendelő rendbetétele is azt a célt szolgája. Itt kell maradnia a vendégeknek, aki erre jár, ne csak éppen hogy kiszálljanak a buszból és tovább álljanak. Jó, hogy kívülről jön a segítség, de persze nem minden a pénz, tenni is kell, ezért is örültem az alapítvány megjelenésének. Csak pénzt ne kérjenek, mert az nincs. A sajtónak is örülünk, engem is megkerestek, várja a beszámolónkat.

Több más alapítvány is megkeresett minket, meglátjuk. Az Új Hangya-szövetkezeti formák megvalósításának is örülnék, és annak, ha ezek a kezdeményezések sikeresek lennének.

KPM-mel felvettem a kapcsolatot. Dobozi úrral beszéltem, stratégiai munkaprogramban már ők is foglalkoztak a kérdéssel. Nincs elég fa a településen, valóban. Örülünk ezért ennek a kezdeményezésnek, de szeretnénk, ha együtt lehetne ezt tenni a cigánysággal. Sajnálom, hogy a Cigány Kisebbség Önkormányzat képviselői nincsenek itt. A Malom sorral mit tudunk majd kezdeni? Ezt tovább kell gondolni. Jó lenne, ha érznék az emberek, hogy összefogással tovább lehet jutni.

Nincs mankó a hónunk alatt. Vagy magunk csinálunk valamit, vagy meghalunk. Bízik abban, hogy sikerül elindulni egy jó úton, és jönnének többen is akkor is, ha a házakat kell építeni. Meg kell mutatni, mire vagyunk képesek! -fejezi be a polgármester úr.

Juhász Jánosné iskola igazgató, Maximális támogatásáról biztosítja a programot. Részt fognak venni a programban a gyerekekkel. A helyi tantervük is azért jó, mert őszi, tavaszi oktatási programjukban szerepel a mezőgazdaságra való nevelés. Jó ügynek tartják ezt. A folyósón is látható, milyen körülmények között nevelik a gyerekeket. Az iskolában mindenhol nagyon sok muskátli kerül kiültetésre tavasztól. Nem mindegy ugyanakkor, hogy milyen az út, és a környezet az egész faluban.

Pleszkó Tibor, agrárvállalkozó: Igen fontos, hogy hova mit ültetünk, felelősen kell átgondolni. Felajánlotta segítését és jön, segít a gépeivel, és ásni fogja a fáknak az ültető gödröt. Ő maga agrárvállalkozó. Támogatja a célt, hogy ne csak az összedőlt házakat lássuk. Segít a vízszállításban, hogy öntözhetőek legyenek az új faültetvények.

Mikita Tamás, boldogkővári vállalkozó: 150 ha gyümölcsös mezőgazdasági munkáit vezeti. Véleménye szerint ez a program vagy siker, vagy pofára esés. Törekedni kell, hogy ne az legyen. Az erdei fákat nem mindegy hová ültetik, mondja és külterületnél más probléma is adódik, útszélesség, stb. Sok az ellensége Molnár Mézes Gergőnek, mert sokat akar, mert többet akar keresni, mondják. Nagyon érdekelte ez a program, azért jött el, bár nem idevalósi. Figyelmeztet, hogy a gyerekek tönkre tehetik a fákat. Meg kell nekik mutatni, hogyan kell vigyázni rá. 3 év múlva: mi lehet belőle. Normálisan gondozni kell, vigyázni kell rá, mert sokfelé van tűz, ha sok felkészületlen ember kezd el egyszerre dolgozni, nehogy baj vagy egyéb gond legyen belőle.

Molnár Mézes Gergő: Problémák lesznek, lehetnek, meg kell oldani, valóban. Be kell lehetőleg vonni mindenkit, vizsolyit és nem vizsolyit is, mindenkire számítunk, és megköszönjük, ha jön. Fontos, hogy ez ne hátráltasson vissza minket, mert ha nem teszünk semmit, akkor viszont eltűnünk innen.

Juhász Jánosné, iskolaigazgató: Megvédi a gyerekeket, hogy az iskolaudvaron sem rongálták a fákat, sőt 40 rózsatövet ültettek el a településen. Igaz, hogy ezek a rózsatövek eltűntek, de amit kontrol alatt tartottak, az megmaradt.

Asztalos Péter, igazgató helyetes: Nem a fa a lényeg ebben az akcióban, hanem a „mag”, amit a szívbe ültetünk el, és erről szoktattak le minket, hogy közösen csináljunk valamit. Ha azt szeretnénk, hogy legyen valami, ahhoz megvannak a technikák, amivel be tudunk vonni embereket. Fontos lenne a cigányság helye is az akcióban, nélkülük nem megy, hangsúlyozza. Tudja a választ, miért nincsenek itt a cigány önkormányzattól. Félnek, hogy kinézik Őket, és csak azért hívtuk el őket, gondolják, mert kötelező meghívni őket, nem pedig tiszta szándékból. Ismeri őket, meg van ennek az oka, hozzájuk másképp kell közelíteni. Ha ezt sikerül kinevelni belőlük, hogy ne mindjárt ez jusson eszükbe, akkor jó nyomon vagyunk. Nekik pozitív a kapcsolatuk a cigánysággal az iskolán keresztül, nincsenek konfliktusok, mert mindent szépen meg tudnak velük beszélni. A gyerekek fejlődése közös érdek, és ezen keresztül lehet őket motiválni.

Sváb Balázs, Vizsolyi Fesztivál: Vizsoly felfogása, „Minek ez, minek az, minek kezdeményezünk bármit is”. Ez nem az élők gondolkodása, hanem a halottaké, mondja. Nyáron sok ismerőse jött ide szétnézni, és szívesen letelepednének ide. Szükségük volna lakhatási lehetőségre. Pld. építészmérnököket is ide lehetne hozni. Már volt egy érdeklődő család, aki szintén csatlakozna a mozgalomhoz. Nagy fa fog kinőni ebből, véleménye szerint. Mások is felfigyeltek erre a kezdeményezésre. Nem vagyunk egyedül, sokan felfigyeltek erre a falura. Völgyfesztivált kellene szervezni, reklámozni a települést, külföldről is megkeresték, hogy tetszik nekik Vizsoly.

Kovács Zsolt Levente, református lelkész: Önszegregációt lát a településen, nemcsak a cigányság problémája, hanem a lecsúszott rétegeké is. Felvidéki magyarok települnek be Göncruszkára. Magyarok ők is, nincs szegregáció, mégsem fogadják be a határon túli magyarokat a helyiek, leszlovákozák Őket. Gondolkodási, mentalítási fordultra lenne szükség. Legyen nyitottság, hiányolja az egymásra nézést. Fontos, hogy meg tudjuk-e látogatni egymást, tudunk-e vinni egy komatálat a másiknak, ha valakinek születik egy gyereke! Az kell, hogy jól érezzék magukat együtt az emberek, mindenkinek meg kell tennie azt az egyetlenegy lépést a másik felé. Emberi közösségben is lehet magányos valaki, aminek a bizalmatlanság, az irigység, stb. az oka. Hívogassuk és szólítsuk meg a másikat. A Lelkész úr, egy közösséget akar pásztorolni. Ökumenikus szinten is oda kell lépni. Ez nem egyházi ügy, a vizsolyi emberek ügye.

Bihi Miklós, polgármester: Mi a problémája az ellenségesen gondolkodóknak? Én azért dolgozom, hogy betartsam a társadalmi igazságosságot. Vannak olyan emberek a településen, akik nem dolgoztak 22 éve. Hiába vittem a start-munkaprogramba őket, mégse jönnek dolgozni. Mit csináljak? Küldjem el? Kezdjem a másikkal?

Helyi lakók: A kisebbséget is meg kell kérdezni, segítenek-e ültetni? Nagy összefogás, de mégis mennyien vagyunk itt?

Lőrincz Kálmán elnök, Házat-hazát alapítvány: Wass Albertet idézi „mindenkinek van egy titkos küldetése, ami Istentől való”. Említi, hogy megjárta Amerikát, de a 23 éven keresztül megtapasztalta, mi is az, az Amerika. Minden munkát meg kell fogni, ott nincs szociális háló! Volt kertész, szőnyegtisztító vállalkozó, aztán gipszkarton szerelő. Református gyülekezet működött ott, ahol élt, a gyerekek nem tudtak magyarul tanulni – hacsak a szülők nem tanították -, ezért csináltak nekik magyar-programot. Akkor már szívesen jöttek a gyerekek. Programokat kellett ott is létrehozni, jöttek a magyarországiak, segítettek bonyolítani. Carter lakás-építő programja a néger negyedben, segítő programként működött. Gipszkarton-szerelőket keresett Carter, utólag megértettem, miért kellett gipszkarton-szerelőnek lennem. Beszéltem az elnökkel a programjukról és akkor ott megállapodtunk, hogy elvihetem a programot Magyarországra, de pénzt nem adnak, de ha megszervezem, mondta Carter elnök, akkor eljön ő is Magyarországra. Felhívást adtam közre, azzal, hogy az, az önkormányzat, amelyik először ad telket, ott fogjuk az első házat felépíteni, 10 percen belül Bátaszék polgármestere felajánlott 2 telket, 2 hónap alatt felépült a ház és így folytattuk tovább. Közmunkát csináltunk, temetőt takarítottunk, stb. korábbi tagságunkkal. Gyűjtöttük a „pénzt”, mert azt mondta Carter, hogy amennyi pénzt összeszedek itt Magyarországon, annyit Ők is hoznak Amerikából. Tartotta a szavát. Minden kezdeményezést EGY EMBER indít el. Callmeyer Laszló építész megtervezi a templom melletti látogató központot. A Polgármester úr felajánlott 3 telket, mert a cél, hogy fiatalokat hozzunk a településre. Ha lehet, jó lenne cigány orvost hozni, hátha segítene Vizsolynak. Az építkezéshez pénzt kell teremteni. A közösségi munka pedig össze fogja hozni az embereket.

Írt az alapítvány a felzárkóztatási államtitkárnak, megkérte, hogy jöjjön el ő is fát ültetni. A Truper nagykereskedő cég felajánlott szerszámokat és eljönnek dolgozni is.

Marthi Zsuzsa, településfejlesztő, Portaterv Kft.: -Nekünk, cégvezetőknek mindig azt tanítják a cégvezetési tréningeken, hogy mindenért mi vagyunk a felelősek, még azért is, ha a másik nem érti meg azt, amit mondunk, vagy mást csinál, mint ami előre vinne. Ez a gondolkodásmód azért jó, mert ha nem így látnánk a világot, akkor mi sem a megoldáson törnénk a fejünket, elvinné a megoldásról a fókuszt. Mi lehet az, amivel mégis tudom motiválni a másikat, hogy velem jöjjön azon az úton, ami mindannyiunkat előre visz. Ahogy a lelkész úr is, és az iskola igazgatóhelyettes úr is elmondta, lehet és kell közelítenünk egymáshoz, meg kell találnunk a módját, valószínűleg sok időt fog igénybe venni, és türelmesnek kell lenni. De nincs más út, a felelősséget senki nem fogja a vállunkról levenni, hogy ennek módját kitaláljuk, és megoldjuk. Nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy van más kiút a nehéz társadalmi helyzetből, hogy valaki más megoldja ezt helyettünk, nekünk kell felszívni magunkat ahhoz, hogy ezt a feladatot megoldjuk, ezt a felelősséget teljes mértékben felvállaljuk. Abban a nagyon jó helyzetben vannak, hogy van Vizsolyon jó néhány nagyon jó képességű vezető, akiket érdemes követni. Fogjanak össze, legyenek szövetségesek ezen az úton, és biztos meg lesz az eredménye. Kiváló erre ez az esemény. A közös élmények, az hogy a figyelem középpontjába kerül ez a közösség, ez jó alkalom arra, hogy közös sikerélmény is legyen. Mindenkinek, az egész falunak. Gratulálok ahhoz, amit eddig elvégeztek. Magam részéről azt tudom felajánlani, hogy szívesen segítek a közös jövő újrafogalmazásában, a település és a térség új fejlesztési koncepciójának kidolgozásában. - mondja.

Vaskó Péter: Vízművektől, jövök, segítek,

Kovács Zsolt Levente, református lelkész: Mit tehetünk az értékvédelemért? Hogyan tudjuk bekapcsolni a sisere-hadat? Megtanítani a gyerekeket, hogy a fákat gondozni is kell, ezt úgy lehet elérni, ha mindenkinek van saját fája, névre-szólóan.

Árvai Zoltán, katolikus plébános: Tetszik ez a kezdeményezés. Az anyaföld tiszteletére is meg kell tanítanunk a gyerekeket, még ezzel is van sok feladatunk. Ebben is segíteni fog ez a program.

Kovács Zsolt Levente, református lelkész: Nevelhetőek az emberek, véleménye szerint. Közmunkás programba kellene bevonni a településen a munkanélkülieket, aki nem vesz részt ebben, az ne is kapjon segélyt, veti fel.

Asztalos Péter, igazgatóhelyettes: Fel kell készíteni a gyerekeket, az embereket, beszélgetni kellene velük. Sikerül-e beszélgetni velük, vagy sem, itt fog eldőlni minden!

Molnár Mézes Gergő, vállalkozó: Péter jól látja, sokkal többről szól ez az akció, a faluközösség építéséről, a település fejlesztéséről. Édesanyám fényképen mutatta meg, hogyan ment anno együtt a család gombászni, minimum 80-an voltak a képen, és ők mind összejártak, most pedig nem járunk össze. Ezt szeretném újraéleszteni az egész településen.

Oldalak

2012. május 10., csütörtök

2012. április 3., kedd

Riport az Európa Rádióban

Új képek Rádi Petitől Facebookosoknak

2012. április 1., vasárnap

2012. március 30-ai nap eseményeiből

2012. március 30., péntek

2012. március 29-ei nap eseményei

2012. március 22., csütörtök

Szálláslehetőség